Újabb lépést tettünk alapítványuk céljainak megvalósítása érdekében, amikor tizenhat jelentkező részvételével meglátogattuk a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti tárát, ahol kézünkbe véve tanulmányozhattunk ezer éves íjmaradványokat.

A látogatás megszervezésével elsődleges célunk az volt, hogy megmutassuk és rászoktassuk az íjkészítőket a kutatásra, hogy a későbbiekben - akár néhány társukkal összefogva - önállóan is kezdeményezzenek hasonló leletmegtekintést más-más múzeumban.

A szervezés megkezdésekor felvettük a kapcsolatot dr. Révész Lászlóval, a múzeum szakmuzeológusával, az államalapítás illetve a honfoglalásnak nevezett időszak egyik legismertebb régészével, valamint dr. Bíró Ádám régésszel, alapítványuk segítő-tanácsadójával, a legtöbb Kárpát-medencei íjszarv-lemez ismerőjével, hogy legyenek segítségünkre a látogatás előkészítésében és megvalósításában. Mindketten teljes mértékben segítőkészek voltak, amiért őszinte köszönetünket fejezzük ki.

Érkezésünkre a két szakember előkészítette az általuk megtekintésre érdemesnek tartott leleteket, majd kérésüknek eleget téve két csoportban léptünk a régészeti tárba. Elsőként Révész László köszöntötte az érdeklődőket, majd a szemrevételezés közben Bíró Ádám válaszolt a felmerült kérdésekre.

Miután engedélyt kaptunk a fényképezésre, a leleteket milliméterpapírra helyezve mindegyikről fényképet is készítettünk, melyek nagy felbontásban megtekinthetők honlapunk "Tárházában".

Ottlétünk alatt Révész László az íjkészítők figyelmébe ajánlotta még a miskolci és a debreceni múzeumot is, ahol elmondása szerint a Budapesten őrzött leleteknél több és jobb állapotú íjmaradványok találhatók, ezért a hitelességre törekvő íjasmestereknek azok megtekintését is javasolta. Azt is elmondta, hogy örömmel vette látogatásunkat, mert nagyon fontosnak tartja, hogy ha valaki hagyományőrzésre vállalkozik, akkor eredeti, hiteles forrásból tájékozódjon.

Jelezzük, hogy honlapunk "Szolgáltatások" menüjében hamarosan elérhető lesz mindhárom múzeum kutatási engedélyének megkéréséhez szükséges adatlap és a kapcsolatfelvételhez szükséges elérhetőségek.

Bíró Ádám hangsúlyozta: "Kiemelkedő fontosságú, hogy a honfoglalás kori magyar íjat újjáalkotni, új életre kelteni szándékozó íjasmesterek részletesen tanulmányozzák a ránk maradt egykorú és közvetlen forrásanyagot, vagyis a régészettudomány által feltárt honfoglalás kori temetőkből máramár igen nagy számban ismert, agancsból faragott vékony lemezeket és léceket. Ez a leletanyag ugyanis egyedülálló gazdagságú mondanivalóval bír az egykori magyaríj iránt érdeklődők számára, nekünk csupán tudnunk kell megszólaltatni azokat.
Csak üdvözölhetjük tehát, hogy a Magyar Íj Alapítvány az esemény megszervezésével éppen ezt tűzte ki céljául. Öröm volt látni, ahogy a Magyar Nemzeti Múzeum vonatkozó anyagának megtekintésére összegyűlt íjkészítők előbb pár lépés távolságból, szinte áhítattal figyelték a tárgyakat, majd egyre felbátorodva kézbe is vették azokat.
Fel kellhívnom ugyanakkor arra a figyelmet, hogy tapasztalataim szerint főként a kitartó, aprólékos tanulmányozás során születnek meg azok a megfigyelések, amelyek tovább gyarapíthatják tudásunkat és (tudományos) alapot szolgáltatnak az íjkészítők munkájához, hozzájárulva ezzel a régészetileg, történelmileg hiteles, hitelesebb íjak elkészültéhez. Minél többet tartja ugyanis az ember a kezében az íjlemezeket, annál több mindent vesz észre a szem és tapint ki a kéz, annál több apró, de talán az íj merev részeinek felépítése, szerkezete szempontjából döntő fontosságú részletet fedez fel a kutató. Az ép, épebb szarvlemezek összepróbálása, különféle szarvkonstrukcióbeli helyzeteik kritikus vizsgálata ugyancsak alapvető fontosságú, akárcsak a töredékes leletek esetén a töredékek egymáshoz való összeillesztésével folytatott küzdelem. Az ördög ugyanis – legalábbis a magyar íjlemezek esetén – mindig a részletekben lakozik.
A fentiek tekintetében minden résztvevőnek számtalan, e tárgyakkal munkásan eltöltött órát és izgalmas felfedezést kívánok!
A találkozó legkisebb zökkenő nélküli lefolyása a szervezők hozzáértését és munkáját dicséri, amiért ezúton is köszönetet mondok.

A résztvevők gondolataiból idézünk

Kitüntető érzés őseink egyik legfontosabb fegyverének fennmaradt részeit, kézzel fogható valóságában is látni. Szó szerint kézzel fogható. Nem hittem volna, hogy ilyen komoly lelet anyagokat csak úgy testközelből tanulmányozhatok, bármiféle üveg közbeiktatása nélkül. Zavarba ejtő volt számomra a szarvak igen karcsú és látszólag törékeny megjelenése, ami ráadásul igen erősnek mondható íjakon volt. A mai kereskedelmi íjakhoz szokott embernek ez elég különösnek hat. Be kell látni, többségünk nem engedhet meg magának valódi szarus íjat, be kell érni a modern laminált vagy gyanta íjjal. Azt viszont hiszem, hogy a modern anyagokat használó íjkészítők is képesek lehetnek a X. század íjainak a megjelenését a jelenlegitől hitelesebben visszaadni. Módszer bizonyára van rá én ebbe az irányba indulok el.
Köszönöm, hogy ott lehettem! Somogyi András

Nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehettünk. Sok tapasztalatot sajátítottunk el, ötleteket szereztünk az új íjainkhoz. Mamuzsity Mihály

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra ezt a jól szervezett múzeumlátogatást! Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy testközelből vizsgálhattam az íjcsont leleteket, erre nem is számítottam. Tanulságos volt a vizsgálódás, mert rávilágított néhány pontra, amit újra kell gondolnom. Azt tervezem, ha sikerül megépítenem az első működőképes szaruíjam, azután belekezdek egy konkrét lelet alapján készítenő új íj építésébe.
Még egyszer köszönöm a lehetőséget! Mázló Imre

Igen nagy örömmel és megelégedéssel vettem részt az alapítvány által 2017. február 7-ére szervezett, a Nemzeti múzeum tárházában rendezett látogatáson. Ahol a múzeum témavezető régészei szakmai vezetésével számos IX-XI. századi sírokból fellelt íjlemezeket tanulmányozhattunk testközelből.
A látogatás igen hasznos volt számomra, mivel sok, a szarus íjaim készítése során bennem felmerülő kérdésre adott tárgyi választ. Számomra különösen érdekes leletnek bizonyult a Nemes-Olcsa 87/1889-es lelet, mivel ezek a szarvlemezek pontosan összeilleszthetők, és így pontos képet adtak az íj famagjának szarvkiképzéséről, illetve méreteiről és formájáról. Valamint egy számomra érdekesség számba menő Szob-Vendeli 43. sírban fellelt elülső íjlemez pár indított el bennem új gondolatmenetet. Összességében igen elégedett vagyok az itt megszerzett tapasztalataimmal. Melyeket úgy érzem igen jól tudok majd hasznosítani a szarus íjaim készítése közben!
Ezért kérem engedjék meg, hogy még egyszer köszönetemet fejezzem ki, hogy lehetőséget biztosítottak a rendezvényen való részvételért! Gere Péter