A Magyar Íj szarvainak formai kialakítása szinte „védjegye” az íjnak. A kecses és minimális tömegű szarvmerevítő lemezek olyan tipikus formai elemeket mutatnak, melyek jelenlegi ismereteink szerint – kevés kivételtől eltekintve – csak a magyar íjakra jellemzőek.

Ilyen például a relatíve magas homlok kialakítás.

A szarv az alábbi részekből áll:

• famagból,
• agancsból kialakított oldalsó szarvlemezekből,
• ínból,
• egyes esetekben első szarvlécből, vagy hátsó szarvlemezből.

A sírokból előkerült maradványok szerint az íj szarvait szarvasagancsból készült lemezekkel merevítették. A szarv kis tömegű de még biztonságos kialakítású, illetve jellemzően trapéz vagy háromszög átmetszetű volt. A leletek tanúsága szerint az agancslemez kéregállományának természetes ívét megtartva a belső szivacsos állományt eltávolították.

fotó: dr. Bíró Ádám

A szarvlemezek jellegzetes formájúak:

• „fejes”,
• „fejetlen-törtvégű” és
• „fejetlen”.

fotó: dr. Bíró Ádám